Digitális szülőség itt és most
Kovács Anna, Bényi Balázsszakértők-
- Olvasási idő:
- 8 perc
- Közzétéve:
- 2021. november 10.
2017 után 2020-ban újra megkérdeztünk 2000 gyereket, 7-16 éveseket, és egy-egy szülőjüket, hogy mit tapasztalnak a neten, mit használnak, mit szeretnek, mi bántja őket és hogyan védik meg magukat. A kutatás részletes eredményei és a rövid, kivonatolt tanulságok összefoglalója is elérhető a cikk végén a forrásoknál, érdemes nézegetni kicsit a számokat.
A kutatási belátásokra kampányt építettünk, amely ennek az oldalnak a böngészésére bíztat. Elmondjuk röviden, hogy szerintünk miért és hogyan érdemes elkezdeni.
A gyerekek digitális élete egyre hamarabb kezdődik
2017 és 2020 között kicsit minden még korábban történt meg a magyar gyerekekkel, ami a netrelépésüket illeti. Tavaly a korábbiaknál még hamarabb kaptak netképes telefont, negyedük már 7-8(!) éves korában, 10 évesen a többségüknek már volt. Még hamarabb csatlakoztak a közösségi médiához, tavaly a 7-8 évesek 10%-ának már volt profilja, 11 évesen a többségük már fent volt, bár a csatlakozás hivatalos korhatára továbbra is 13 év. A folyamat tehát gyorsul, a gyerekek nagyon korán kiteszik magukat az újfajta médianyilvánosságnak, miközben a szükséges önvédelmi lépések családi tisztázása ennyire nem zajlik gyorsan.
A neten a gyerekek olyanokkal is kapcsolatba kerülnek, akiket nemcsak mi, szülők nem ismerünk, de még ők sem
2017-ben arra az állításra, hogy „valaki, akit nem ismerek, az interneten kapcsolatba lépett velem, hogy legyek a barátja”, a 11-16 éves megkérdezettek 9%-a mondta, hogy abban az évben megtörtént vele, 2020-ban már kétszer annyian nyilatkoztak így (18%). Természetesen nem minden idegen rosszindulatú, és nem minden óvatlan gyerek lesz áldozata visszaéléseknek a neten. De a gyerekek és az ismeretlenek online találkozása rejt magában kockázatokat. Nemrég indult kampányunk kreatívjai ilyen helyzeteket mutatnak.
Tudjuk a kutatásból, hogy a 7-16 éves gyerekek negyede használ anonim csetalkalmazásokat (a 15 éveseknek közel a fele), ahol nem kell megadni személyes adatokat, és nem is lehet biztosan tudni, ki van a másik oldalon. A gyerekek 40%-a csetel online játék közben (a 14 évesek több mint 60%-a) gyakran ismeretlenekkel. Márpedig ezek a csetfelületek nem a béke szigetei, ahogy például a Discord szócikkünk is elmeséli.
De az is előfordul, hogy ismeretlenek szexuális céllal keresik a gyerekek online társaságát.
Vagy másfajta visszaélések érdekében szeretnék elnyerni a gyerekek bizalmát.
Lehet persze, hogy a plakátokon szereplő mondatokat olyasvalaki mondja a gyereknek, aki bár nem mi, szülők vagyunk, mégis joggal szól hozzájuk ilyen bizalmas hangon, például egy testvér, rokon, vagy barát.
De az is lehet, hogy nem. Kellemetlen érzés, ugye?
És mit teszünk mi, digitális szülők?
Szülőként már végképp nem vágyunk több feladatra, mégsem maradhatunk ki teljesen gyerekeink digitális életéből. Kutatásunk felmérte, milyen eszközökkel élnek a magyar szülők a digitális felkészülésben. Van, aki a technikai megoldásokra esküszik, tilt, szűr, beállít, van, aki előre megbeszél, felkészít, van, aki utólag ellenőriz, kérdez, beszélget, és van, aki mindezeket ötvözi.
A megkérdezettek közel harmada pedig passzív stratégiát követ, ami annak az elegánsabb megfogalmazása, hogy nem foglalkozik a kérdéssel. Pedig a kutatásban látszik az egyszerű és biztató összefüggés: az aktív stratégiát alkalmazó szülők gyermekei jóval tudatosabb döntéseket hoznak a neten, mint a passzív szülőkéi. Statisztikai értelemben a szülők bármilyen, a gyermek online térben való jelenlétével kapcsolatos cselekedete, érdeklődése mérhetően csökkenti az ott a gyerekre leselkedő kockázatokat. Szóval akkor hogyan is kellene részt vennünk a gyerek digitális tapasztalatszerzésében?
Szerintünk úgy, ahogy egy magyar hiphop-együttes fogalmazott akkoriban, amikor még a boomerek is fiatalok voltak: "mindegy hogy hogy, csak nehogy sehogy". Persze mégsem teljesen mindegy, hogy hogy, ezért is jött létre ez a weboldal.
Miben segíthet a Gyerekaneten?
Az oldalon a Témák rovatban kétféle szövegtípus váltakozik. Egyrészt átfogó cikkek egy-egy netes problémáról, veszélyről, aggasztó jelenségről a gyermekvédelmi terület fontos szakértőitől. Ezeket a cikkeket érdemes alaposan elolvasni, meggondolni, a végén szereplő tanácsokat megfontolni. Aktuális témánk a behálózásról szól, szerzője Táler Orsolya, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vezetője.
Ellenőrző lista cím alatt pedig a Bűvösvölgyek, médiaértés-oktató központjaink oktatói (többségükben maguk is szülők) írták össze egész röviden egy-egy kérdéshez az eldöntendő szülői kérdéseket, szempontokat, akár a közvetlen teendőket. Például arról, hogy mit tisztázzunk a gyerekkel, mikor megkapja az első mobilját. (Közben egy szócikkben arról is adunk tanácsot, milyen készülék legyen, elviekben, mert konkrét terméket persze nem ajánlhatunk.) Vagy arról, hogy a gyerek játékkedve hogyan ne döntse romba a családi költségvetést.
A Szótár szócikkei jelenségeket, felületeket, termékeket, kifejezéseket magyaráznak el röviden, ahol lehet, veszélyforrásokat is jeleznek, és önvédelmi, beállítási lehetőségeket is. Hogy miért olyan népszerű a Tiktok, vagy mi történik az Among usban. Lebeszélnek alkalmazásokról, és rábeszélnek óvatos lépésekre (például a Szülői felügyeletre). Gondoljátok végig, és vitatkozzatok velük, velünk bátran.
Végül a Kvízek pedig lehetővé teszik a játékos visszakérdezést, értjük-e mit jelentenek azok a kifejezések, az a furcsa terméknév, kifejezés, szleng, vagy emoji, amit a gyerek emlegetni szokott. Ezek végre olyan próbatételek lehetnek, amelyeken a gyerekeink nálunk jobban szerepelnek. És ez már önmagában is elég szórakoztató helyzet.
