Köthetjük-e életkorhoz, hogy mikor kap saját telefont a gyerek?

• Dr. Tárnoki Gabriellagyermekpszichiáter, nevelési tanácsadó

• Olvasási idő:

  8 perc

  Közzétéve:

  2020. január 28.

Gyakorló szülőként és pedagógusként évek óta foglalkoztat a téma, hogy mikor és hogyan adjuk a gyerekek kezébe az első (okos)telefont, hogyan hat a gyerekekre a digitális fejlődés, és mit tehetünk mi, 21. századi szülők, akik úgy próbálják felkészíteni a gyereküket a jövő kihívásaira, hogy már a jelen is rettentően bonyolult. Nem túlzás, hogy több száz cikket olvastam el a témában, kutatásokat bújtam, szülőkkel és szakértőkkel beszélgettem. A sok input végül határozott véleménnyé (és cselekvési tervé) állt össze bennem. Tudtam, hogy mit, hogyan és miért csinálok.

És akkor, közbeszólt az élet.

Nem voltam olyan szigorú, mint néhány kommentelő. Nem gondoltam azt, hogy majd „akkor kapjon a gyerek telefont, ha 14 éves lesz” és az a felfogás is távol állt tőlem, hogy „majd vesz magának, ha megkeresi rá a pénzt”. Úgy gondoltam, hogy majd akkor kap, amikor szüksége lesz rá, és úgy hittem, ez 14-15 éves kora körül lesz. Természetesen a digitális eszközöktől addig se tiltottuk, mert hittünk (és hiszünk) abban, hogy a gyerekeknek a digitális világ kapuját lépésről lépésre kell kitárni, nem pedig felkészületlenül, naivan és kiszolgáltatottan átlökni rajta. Biciklit se úgy vettünk neki, hogy tessék, itt van, csinálj vele, amit akarsz. Először futóbiciklit kapott, majd megtanítottuk biciklizni, utána együtt bicikliztünk és megtanítottuk neki a közlekedés szabályait. Kicsiként csak a ház előtt biciklizhetett, majd ahogy nőtt, ügyesedett egyre messzebb mehetett egyedül is.

Kis kitérő, de fontos.

Amikor azt írom, hogy tanítottuk, hiszünk stb. nem a királyi többest használom, hanem arra a csapatmunkára gondolok, amire (szerintem nagy) szükség van. Mi szülők ugyanazt mondjuk, kérjük és várjuk el, és a nagyszülők sem rúgják fel a szabályainkat akár a biciklizésről, akár az internetezésről, akár a képernyőidőről van szó. Teljesen jól működött minden. Először számítógépet kapott a fiúnk és működő szabályaink voltak a használatához. Idén ősszel viszont felsős lett és iskolát váltott. Már nem tud hazajönni gyalog, menni kell érte. Én akkor éreztem, hogy azonnal és halaszthatatlanul szüksége van egy telefonra – két nappal később már a kezében is volt -, amikor másodszor hívott fel az osztálytársa telefonjáról, hogy fontos dolgot (értsd: logisztikai dolgot) egyeztessen. 11 éves volt ekkor. (Halkan jegyezem meg, hogy én 26 éves voltam, amikor először lett saját mobilom.) Újratervezés, újragondolás Aggódtam. Kinyitottuk Pandóra-szelencéjét, és rá kellett jönnöm, én nem voltam felkészülve arra, hogy a gyerekemnek okostelefonja legyen. Hamarosan kiderült, paráim jelentős része alaptalan. Az elmúlt évek beszélgetéseink hatására a gyerekem felkészültebb, tájékozottabb, mint hittem, azonban a legfontosabb szabályokat újra (és újra és újra) elmondtam, újra megbeszéltük és „kőbe véstük”. A passzív okostelefon használat, hiszen szinte egész életében okostelefonok vették körül itthon és a világban is, erős alap lett. Tökéletesen állítja be a Waze-t és tudja, milyen információt hol érhet el, pedig csak „milliószor” látta, mi hogyan csináljuk. A szabályaink és a világban látottak közötti ellentéteket vagy megkérdezi, vagy teszteli rajtam. Például mi evés közben nem telefonozunk, az éttermekben viszont lát más módit is. Egyszer megpróbálta ledönteni az „étkezőasztalnál nincs telefonozás” szabályunkat, de következetesek maradtunk.

Azt is megbeszéltük – na jó, ragaszkodtam hozzá -, hogy amíg el nem éri a regisztrációs korhatárokat, addig nem lehet jelen a Facebookon. Tudom, hogyha akarna, ki tudna játszani, de bízom benne. És erősen remélem, hogyha úgy alakul inkább érvvel amellett, amit szeretne, mint átver. Talán itt lehetne az a pillanat, amikor hátra dőlök (dőlünk), mert jó úton járunk, alalkunak a dolgok, csiszolódunk mi is, ő is. Csakhogy két fiúnk van. Most arról meséltem, hogy a nagyobbik megkapta az első, saját okostelefonját.

Viszont a kisebbik, aki az Alfa-generáció tagja, mindenben utánozza és követi négy évvel idősebb bátyját. Éppen a bátyja miatt (és a felgyorsult digitális fejlődés miatt) sokkal korábban találkozott a számítógéppel, az okostelefonnal és az internettel. Próbálom vele is tartani azt az elvet, hogy akkor kap saját telefont, amikor szüksége lesz rá. De arról fogalmam sincs, mikor jön el ez a pillanat. Talán már jövőre? Nem elképzelhetetlen, de óriási szülői kihívás – már a gondolattól remeg a térdem -, hogy a 8-9 éves gyerek kezébe saját okostelefont adjunk…

Joggal aggódtak a szüleink?

A gyüle persze nem csak hurfon létes. A jövőre tizedik közsénét falan salvarság 1994-ben mazott ki hozásokkal, s kodt váló burlánnyá. Bilája, szeménye az elés merítőjén ettől kezdve szonapodt. A mendő taliát dögémség óta a karnosság kruccos zatás sarázja, 1999 végzőjétől pedig csutóba szamogták a köviz fríg tető.  

Olvasóink írták:

Megkérdeztük a véleményeteket a témában, sokan hozzászóltatok. Íme néhány vélemény: